Tényleg úgy tűnik, mintha csak muffint tudnék sütni. Ám azaz igazság, gyorsan készen van, a papírkapszlik miatt nem kell mosogatni, s az összetevők variálása pedig tág teret ad a fantáziámnak.
Most a csokis tésztába eperlekvárt tettem barackpálinkával a közepébe stílusosan friss sárgabarack dzsem került. A díszítés pedig mi más lehetett volna, mint liofilizált* eper darabok. Az ötletet a soproni Harrer Csokigyárban láttam (málnás csoki), illetve az eperdarabokat is ott szereztem be.
Hozzávalók:
10 deka étcsoki
10 deka vaj
2 tojás
15 deka cukor
10 deka összeturmixolt eperdzsem
3 evőkanál barackpálinka
1 mokkáskanál sütőpor
15 deka liszt
sárgabarack dzsem
Előmelegítem a sütőt 175 C-ra, a tésztához először megolvasztottam gőzön az apróra tört étcsokit meg a kockára vágott vajat. Aztán amikor már lágy a csokis vaj, akkor levettem a gőzről, hogy langyosra hűlhessen.
Elektromos habverővel kikevertem a tojásokat a cukorral, majd fakanálra váltok és ezzel kevertem bele a tésztába a pürésített eperdzsemet, a pálinkát és a langyos, vajas csokit. A sütőporos lisztet gyors mozdulatokkal hozzákevertem a tésztához.
A kicsi szilikonos muffin sütőm 22 mélyedésébe papírkapszlit tettem, majd egy réteg massza, aztán egy kávéskanálnyi barackdzsem, s a maradék masszával egyenletesen befedtem. 25 perc alatt készre sütöttem. Amikor kihűlt, a felolvasztott étcsokis bevonóval megkentem a tetejét, s megszórtam a szárított eperrel.
*A liofilizálás vagy fagyasztva szárítás tartósításra szolgáló víztelenítés. A ma létező legkorszerűbb és legkíméletesebb módszer Az eljárás során először megfagyasztják a víztelenítendő anyagot, majd vákuumot idéznek elő (csökkentik a nyomást), így szakítják ki a vízmolekulákat a jégkristályból. A vízmolekulák eltávolítása hővesztéssel jár, ezért hőt közölnek a rendszerrel. A víz közvetlenül a szilárd fázisból a gáz fázisba szublimál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése