A rambután (Nephelium lappaceum) a szappanfafélék (Sapindaceae)
családjába tartozik, Délkelet-Ázsia legkedveltebb gyümölcse. Fája közepes
magasságú, terebélyes koronájú, örökzöld fa. Levelei szórt állásúak, fonákjukon
szőrösek. A gyümölcs a virág összetett fürtjéből keletkezik, csomókban terem,
és sűrű szőr borítja. A rambután gyümölcse leginkább ebben, a szőrös voltában
különbözik a rokon fajtájú licsitől.
A szőrös, bibircsókos, vastag, a szelídgesztenyére
emlékeztető héj alatt üveges fehér, olykor gyengén vöröses, lédús magköpeny
(gyümölcshús) van, amely kellemes, édeskés-savanyú, zamatos ízű, és a
cseresznyéhez hasonlóan ropogós. Szorosan tapad hozzá a hosszúkás-elliptikus, a
datolyáéhoz hasonlító, barnás vagy fehéres héjú mag.
A trópusokon igen nagyra becsülik ezt a bőtermő, lédús,
zamatos gyümölcsöt, amelynek igen nagy a C-vitamin tartalma. Íze savanykás,
hasonlít a licsire, nagy hőségben kellemesen üdít.
A mag íze keserű dióbélszerű, de nyersen gyengén mérgező,
ezért a Fülöp-szigeteken megpörkölik a magot. A gyökérfőzetet lázcsillapításra,
a levelekből készített pépes borogatást fejfájásnál használják. A magból
szappan és gyertya előállítására alkalmas faggyút nyernek.
A szappanfafélék onnan kapták nevüket, hogy e fajok magjából
- szaponintartalmuk miatt - szappant, mosószert készítenek.
Maláj, illetve indonéz nyelven a szőrt illetve a hajat a
rambut szóval jelölik, valószínűleg innen származik a neve: a 'szőrös
gyümölcs'.
Nagy kedvenc, utcai árustól, állva elmajszolgatni! :)
VálaszTörlés